A Szélkirálylány ebben az időben már sokat tudott a világról, hiszen amerre csak fújdogált, mindenünnen magába szívta az ismereteket. Borzongás fogta el arra a gondolatra, mennyi szépség és csoda létezik a Földön, ám ez csak magasabbra korbácsolta a tudás iránti vágyát – ilyenkor, mint az örvény, körbe-körbe kezdett süvíteni, végül nyílegyenesen felfelé iramodott, egyre magasabbra az ég felé! Majd gondolt egyet, és ismét a magyar hegyek felé vette az irányt.

 Kissé elfáradt a szenvedélyes száguldástól, így amikor ezerkilencszázötvennyolcban megérkezett Selmeczre, az akadémia sárgásfehér falának dőlve fodrozódott, szuszogott csendesen.

Ekkor ért el hozzá egy mélyen zengő hang, amint lelkesen buzdítja hallgatóságát:

„Telepítsünk magvetéssel lucfenyőt!”

 Majer Antal, az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársa hangjában némi pátosszal folytatta előadását. A Szélkirálylány feszült érdeklődéssel hallgatta - megbújt a kályha kéményig vezető sötétjében:

…A lucfenyő kultusz már három ízben vált jellemzőjévé hazánk erdőművelésének.

Az első, több mint egy évszázados kultúra óriás tanúfái a bakonyi Szarvaskút, Pálihálás, a bükk-hegységi Jávorkút erdeiben ejtik bámulatba a szemlélőket.

Igen, Jávorkút! Az én Bükk-fennsíkom legszebb területe – dobbant meg a Szélkirálylány szíve a kéménycsőben.

…A második periódus az első világháborút közvetlenül megelőző évekre, tehát mintegy negyven-hatvan évvel ezelőttre esik.

A harmadik, a legújabb lucfenyőtelepítési áramlat, mintegy tizenöt évvel ezelőtt kezdődött és tart még napjainkban is. Az elegyítések helyének megválasztását és helyes végrehajtását ma már bőséges tapasztalatok, korszerű biológiai és növényföldrajzi ismeretek biztosítják. Az állásban már-már romlásnak kitett, jelenleg is az erdőgazdaságok rendelkezésére álló magkészletek megmentése, valamint a telepítések önköltségcsökkentése érdekében időszerűnek tartom, hogy erdeinkben a lucfenyőmagvetés lehetőségeivel foglalkozzunk.

A lucfenyő az európai montán (magashegységi) flóraelemek közé tartozik. Páradús, hűvös, rövid tenyészidőt adó termőhelyet kíván s nem tűri a szárazságot, a meleget. Ennek megfelelően a környező Kárpátok övezetében is általában a magasabb hegyvidékek bükkös régiója felett a fenyőerdők övét alkotja. Azonban a Kárpátok területén is feltűnt a lucfenyő és bükk között előálló régiócsere-jelenség. A magashegységnek főleg a déli, melegebb oldalán gyakran a bükk tetőzi a lucfenyő-régiót. A hegyvidéki-havasalji klímajellegek inkább a zordabb völgyekben érvényesülnek. Ide húzódik le s torlódik össze a hideg, nehezebb levegő, csökkentebbek a fényviszonyok, tovább marad a hó, szivárgás folytán kedvezőbb a talaj vízgazdálkodása, párásabb a levegő. A lucfenyőhöz viszonyítva a bükk melegebb klímához

ragaszkodik, s a hegyoldalakon és gerinceken jut inkább előtérbe. Megfordul tehát a növények sorrendje: fent magasabban lesznek az alacsonyabb vidékre jellemzőek, lent pedig a felsőbb régiók alhavasi növényei helyezkednek el. Nyugati határszélünk mai hegyvidékén is a hűvösebb völgyekben találjuk a lucfenyő őshonos előfordulását.

 A Szélleány nem ismert minden kifejezést, amit a Tanár úr használt, de azt értette, milyen növényföldrajzi viszonyok alkalmasak a lucfenyő telepítésére. Elmélázva mosolygott azon, hogy ezek a buzgó emberek, akiknek csupán egy pillanat az életük, milyen elgondolásokat kergetnek, minden idegszálukkal az eszmét szolgálják.

 Mikor figyelme visszatért a mélyen zengő hanghoz, az már a lucfenyvesek jellemző társulásait mutatta be:

…A lucfenyő-öv esős klímajában a podzolos erdőtalajok jellemzőek.

A talajbaktériumok helyett a fenyők gyökérzetét behálózó gombák fonalai veszik át a talaj mikroorganizmusainak szerepét - segítve a fát a tápanyagszegény, savanyú talajban.

 Legárnyattűrőbb, legalkalmazkodóbb növényünk, a madársóska alkothat csak a lucfenyvesek alatt aljnövényzetet. Gyér kíséretében az ősi növényzet mai képviselői: mohák, a korpafű-félék a jellemzőek.

 Tapasztalataink alapján a nyugatabbi határszél megyéinek és a Magyar Középhegység nyugati szubkárpáti, hidegebb jellegű északkeleti s nagyobb tömegű erdővel borított bükk-övének völgyeiben, madársóskás vagy perjeszittyós bükk erdőtípusokban kell keressük a lucfenyő optimális tenyészeti viszonyait leginkább megközelítő termőhelyet és a természetszerűséghez legközelebb álló magvetéssel való telepítés lehetőségeit is.

- Magvetéssel? De hát hol találhatnánk magvetéses telepítésre alkalmas helyet olyan tájban, ami a lúctól idegen? – szakította félbe az előadót egy kérdező.

- A mohapárnák között egy-két magashegységi-alhavasi növény jelzi a hűvösebb régiót. Ilyenek a korpafűfélék, a kis és gyöngyvirágos körtike, magashegységi páfrányok, perjeszittyók.

A felsorolt növények bükkösökben részben savanyú, alomnélküli talajt, részben hűvös párás mikroklímát jeleznek s így a lucfenyő magvetés helyének megválasztásánál is csalhatatlan útmutatók.

Nem lehet célravezető az almos bükkösöknek lucfenyő-maggal való alávetése. A lucfenyő apró magjának gyenge gyököcskéje nem képes áttörni úgyszólván egy bükk alomlevelet sem, s főleg nem a bükkösök vastag alomtakaróját. Ha mégis talajhoz jut a csíranövényke, az évről-évre megismétlődő bükk levélhullás alommal takarja be és kipállasztja az apró csemetécskét.

Ezért keressük ki hatvan-nyolcvan éves bükkösöknek, a hajlatokban gyakran elgyertyánosodott állományoknak a fentiekben jellemzett mohás, gyér, magashegyvidéki növényzetű foltjait. E mohás foltok kicsinyek, alig egy-két szoba nagyságúak s így biztosítva látszik az is, hogy néhány szál gyorsan növő lucfenyő képezze majd a lombgyűrűben a fenyőelegyet.

 …Még a legmagasabb hegyvidékeinken sem a csúcsok erodált, szélnek, szárazságnak kitett ormán kell keressük a lucfenyő optimális telepítési helyeit, hanem a gerincről leágazó hajlatok madársóskás bükkösei felelnek meg erre. Csak a legmagasabb tetők északi, kilúgozott, agyagos talajú oldalán található perjeszittyós, néha már áfonyával jellemezhető bükkös, s ez közelítheti meg növénytársulási viszonyaiban is a lucfenyő termőhelyét.

Nem sok reménnyel kecsegtet még hegyvidékünkön sem az olyan tájakon alkalmazott lucfenyőtelepítés, ahol a bükköv is korlátolt, kicsi az erdőgyűrű, nem érvényesülhet az erdő párájának szerepe, s hiányzanak a magashegyvidéki növényfajok és típusképzők, mint a madársóska- és a perjeszittyófélék.

A hallgatóság tátott szájjal hallgatta a Tanárúr eszmefuttatását, amin a Szélkirálylány jót derült magában.

- …A lucfenyő magvetésének alkalmazását másodsorban a rontott erdők alátelepítésénél látom indokoltnak. A gondolatot az alábbi tapasztalat adja.

A bakonyi Iharkút löszön kialakult gyengén podzolos rozsdabarna erdőtalaján hajdan bükksásos bükkösök állottak. Az erdőt letarolták, talaját feltörték, de félreeső terület lévén, mezőgazdasági kezelése nehézkes volt s ezért nagyjából ötven évvel ezelőtt kocsányos tölggyel, a nyiladék szegélyeken lucfenyővel telepítették be. A Bakony e hűvös fennsíkján a tölgy-telepítés ma a rontott erdő képét mutatja, a nyiladék szegélyének félig szabadon nőtt, bőven termő lucfenyőinek maghullása következtében pedig a környék tölgyesei alatt egykorú, ma körülbelül húsz éves, néhol kefesűrű lucfenyő fiatalos keletkezett.

A hallgatóság elismerően bólogatott.

- A meginduló öngyérüléssel az alom annyira felbomlott, hogy foltonként csupasz talajt lepett el a moha. Erre az öngyérülési időszakra esett egy bő lucfenyő toboztermés, a kihulló mag e gyér almos, mohás talajon csírázhatott, s mire a jelenlegi dús aljnövényzet, főleg az eredeti bükksás elszaporodott, a lucfenyőcsemete már annyira megerősödött, hogy ma nagyjából egy méter magas szintet képez a tölgy alatt.

Az alom elvékonyodását a közeli pusztákról be-be lopózó állatok járkálása is elősegítette. A gyertyán-hárs állomány csupasz talajára hullott lucfenyőmag csírázhatott és e fák védelmében fejlődhetett. Az egyes bükkfák körzetében a gyökérkonkurencia folytán elpusztult a csemete.

A mintegy öt éve felszabadított részen ma már egy méteres kefesűrű lucfenyő fiatalos csodálható.

- Kileshetünk tehát a rontott fiatalos vagy középkorú állomány fejlődésében egy alomvékonyodási stádiumot, amikor a lucfenyőmag alászórás sikerrel járhat, a második szintként alkalmazott lucfenyő pedig még a megbontott állomány esetén is élvezi annak hűvösebb, párásabb erdőklímáját. Erről van szó, Tanár úr? – vette közbe a korábbi kérdező, akin látszott, hogy felismeri a Majer Antal elképzelésében rejlő lehetőségeket. A szakember folytatta:

…Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy bükkerdeink termelékenységének emelése csak a lombállomány természetszerű megmaradásával oldható meg. Elegyítésre azonban alkalmas a lucfenyő, ha nagyobb klímaigényének kielégítésére a termőhelyet alaposan megválogatjuk. A kedvezőbb termőhely a magashegyvidéki lucfenyőt területünkön gyorsan-növővé, nagy fatömeget adóvá teszi. Igaz, hogy bizonyos műszaki tulajdonságok szempontjából fájának felhasználása korlátoltabb (széles, és egyenlőtlen évgyűrű, sudarlósság, ami a kedvezőtlen mértékű elvékonyodást jelenti, vagy akár a göcsösség), de nem rontja le használhatóságát annyira, hogy fáját ne iparifának értékesíthessük.

Majer Antal új gondolatot hordozó előadása a végéhez ért:

- A magvetéses telepítés helyének kiválasztása tehát a termőhely, az erdei növénytársulás, az erdő életének beható ismeretét kívánja meg. Szakmunka a javából!

 Lezáró mondatra nem maradt ideje, mert a hallgatóság elárasztotta kérdéseivel, mindent tudni akartak, hogy saját erdészeti illetőségükön sikerrel alkalmazhassák a hallottakat.

 A Szélkirálylány már nem figyelt rájuk. Eszébe jutott, hogy megnézi, milyen állapotban vannak vajon a száz évvel ezelőtt ültetett fák odahaza a Bükk-fennsík szívében. Hiányzott neki egyetlen barátja, a kis kövirigó éneke.